Gyerekkorom óta van egy olyan érzésem, hogy szembe megyek a forgalommal. Én még abban az időben voltam gyerek, amikor kimondottan tiltólistás dolognak számított például a vallás is. Mondanom sem kell, hogy engem emiatt nagyon érdekelt, sőt, még keresztet is viseltem a nyakamban, pedig nem vagyok katolikus. Csak lázadó.
Amikor középiskolás voltam, a fizikatanárom felháborodott azon, hogy milyen sok ékszert viselek, ki vagyok sminkelve, és még a kötelező iskolaköpenyem is csak színében és anyagában emlékeztet a kért ruhadarabra (a nővérem varrta nekem, nagyon menő volt, ráadásul tollal egy csomó felirattal díszítettem ki, a hátamon pl. hatalmas „Make LOVE not war!” felirat virított). Legjobb barátnőmet, Katát hozta ellenpéldának a tanárnő, ő volt a tündéri kis diáklány, én pedig a rémes renitens, aki gyakorlatilag semmilyen szabálynak nem felel meg, és még csak nem is bánja.
Bár gyerekként mindig azt mondtam, hogy SOHA nem végzek majd irodai munkát, iskola után valahogy mégis úgy hozta az élet, hogy különféle multiknál dolgoztam, ahol persze egyre szigorodó „dress code” volt. Az utolsó ilyen munkahelyemen nemcsak azt akarták meghatározni, hogy kosztümben járjak, de még azt is, hogy milyen színek közül választhatok. Ott lett elegem ebből a világból...
A ruhák terén is mindig kilógtam a sorból, hiszen pl. fehér ruha helyett bordóban mentem férjhez, de a hétköznapi ruháimat is rendszerint olyan üzletekben vagy webáruházakban vásároltam, ahol mindenből csak egy-egy darab volt. Szeretem, ha egyedi és különleges, ami rajtam van, de közben kényelmes is. Az ékszerekre is igaz, hogy csak olyat hordok, ami egyedi, és ami kényelmes. Mindig szerettem a hatalmas és látványos fülbevalókat, de általában délután 2 körül már majd’ megőrültem tőlük, mert húzták a fülem. A polimer agyag ettől olyan nagy áldás! A legnagyobb fülbevalóim is 3-4 grammosak mindössze, ha egész nap a fülemben van, akkor sem veszem észre, hisz pehelykönnyű!
Tudom, hogy vannak nők, akik beérik a tömegtermékekkel, szeretnek olyanok lenni, mint valaki más, akit ők szépnek látnak. De lányok! Mikor jöttök már rá, hogy Ti nem másokhoz képest léteztek, nem valakihez képest vagytok szépek vagy kevésbé szépek! Ti úgy vagytok gyönyörűek, ahogy vagytok, mert nincs belőletek még egy ezen a kerek nagyvilágon! Ne akarjatok egy lenni a sokból! Ne belesimulni akarjatok a tömegbe, hanem kiragyogni belőle! Álljatok meg a tükör előtt, nézzetek hosszan és őszintén a saját szemetekbe, és kérdezzétek meg magatoktól, hogy tényleg az van kívül, amit belülről láttok? Olyan ember néz vissza a tükörből, amilyennek belül érzed magad? Ha nem, akkor vegyél egy nagy levegőt, és képzeld el magad másik frizurával, másféle ruhákban, más kiegészítőkkel! Képzeld el, hogy milyennek is kéne kinézni, hogy jobban tükrözze az igazi önvalódat! Felszabadító és szárnyakat adó érzés, amikor az ember megtalálja a saját stílusát! Kísérletezz, próbálj ki több stílust is, és azt válaszd, amelyikben a leginkább „otthon érzed” magad! Hidd el, az egész életedre hatással lesz, ha meghozod ezt a bátor döntést!
