Halálfej? Biztos, hogy nem tőlem!

Volt már, hogy azért nem vállaltam el egy megrendelést, mert az illető halálfejet szeretett volna a nyakláncán viselni. Ha ilyen jellegű megkeresés érkezik hozzám, azt a jövőben is el fogom hárítani. Hogy miért? Elmesélem!

2008 júniusának végén egy kórházi ágyon feküdtem. Gyenge voltam, kimerült, és úgy éreztem, képtelenség lesz túlélni a fájdalmat, amit érzek. Kilenc hónap terhesség után megszültem a 60 centis, gyönyörű és egészséges kisfiamat, aki a születése előtt egy nappal meghalt. A fizikai tortúra, amit egy halvaszülés jelent, szinte sétagalopp ahhoz képest, amit az ember ilyenkor lelkileg átél. Kilenc hónapig készülődtem az anyaságra, és épp az utolsó pillanatban, amikor már majdnem megkaptam, amire annyira vágytam, hirtelen összetört minden.

Csak feküdtem azon a kórházi ágyon, pokoli meleg volt, pokoli fájdalmaim voltak, és fogalmam sem volt róla, hogyan folytathatnám az életem ezek után. Hogy ne sírjak folyamatosan, próbáltam elterelni a figyelmemet néha egy-egy magazinnal. Már nem emlékszem, ki hozta be az újságokat, de arra pontosan emlékszem, hogy egy Nők Lapja volt a kezemben. Az egyik oldalon trendi holmikat mutattak be, és az egyik ilyen egy halálfejes cumisüveg(?!?) volt. Döbbenten néztem a képet, nem akartam hinni a szememnek. Aki olyan szerencsés, hogy élő gyermeke születik, ugyan milyen megfontolásból adna a gyermeke szájába egy halálfejjel díszített cumisüveget? Csak néztem a képet, és őrjöngött a lelkem. Befészkelte a fejembe magát egy olyan gondolat, hogy ez az én fiam cumisüvege, a fiamé, aki már halott.

Addig sem voltam nagy barátja ennek a motívumnak, de ez a jelenet, az akkor érzett fájdalom olyan mélyen belém égett, hogy egyszerűen képtelen vagyok ezt a mintát elfogadni. Nyilván nincs beleszólásom, hogy ki mit visel, kinek mi tetszik, hisz ezerfélék vagyunk, másnak talán mást jelent. De az én életemben sem viselve, sem készítve nem lesz jelen ez a minta, az egészen biztos.

Van egy 10 éves kislányom, akit arra nevelek, hogy bátran keresse meg azokat az önkifejezési formákat, amikkel úgy érzi, hogy meg tudja magát mutatni. Az ésszerűség határain belül bármit megengedek, amitől boldog lesz, egyet kivéve: a halálfejet. Szerencsére nem is vágyik ebbe az irányba, de őszintén elmondtam neki az indokaimat is ezzel kapcsolatban, és teljesen megértette. Bízom benne, hogy ezzel Ti is így lesztek! Köszönöm!

Az eredeti kép forrása: mindenamibaba.hu (elnézést tőlük, hogy pont onnan hoztam példát)