Létezik egy remek alapanyag, eredeti nevén "polymer clay". Szó szerinti fordításban polimer agyag, ez az a kifejezés, amit én is használok rá. Sajnálatos módon a köztudatba ez a remek anyag úgy vonult be, mint "süthető gyurma", mely kifejezés engem személy szerint nagyon zavar. Emiatt nem vagyok hajlandó az ékszereimet "gyurmaékszernek" hívni, mert szerintem a gyurma más képeket hoz az ember fejébe, mint amilyen ez az anyag valójában. Mondom, hogy miért!
Ha csak azt a szót hallod, hogy gyurma, ugye neked is valami ilyesmi kép ugrik be rögtön?
Igen, a gyurma egy nagyszerű gyermekjáték. Fejleszti a gyerek kreativitását, a megfigyelőkészségét, kézügyességét, jó hatással van a fantáziájára is. Játszik vele, gyúrja, alakítgatja, aztán szépen dobozba rakja és elteszi, hogy legközelebb valami teljesen mást készítsen belőle.
A polimer agyag nemcsak abban különbözik a gyurmától, hogy be lehet tenni a sütőbe. Ez egy olyan alapanyag, ami bámulatosan széles körben felhasználható mindenféle dekorációs ötlethez, használati tárgyak díszítéséhez, és igen, ékszerek készítésére is különösen kiváló. Attól még, hogy mindkét terméket a kezünkkel dolgozzuk össze, gyúrjuk és formázzuk, még nem teljesen ugyanaz a kettő.
A polimer agyag jóval több előkészületet igényel a felhasználása során, sokkal kényesebb, kicsit talán nehezebb is vele dolgozni, nehézkesebb a színek keverése, cserébe viszont tartós, kisütve is kis mértékben rugalmas marad, így nem törékeny, tehát hosszú életű. (A levegőn száradó agyag például nagyon merev lesz, csak dísztárgyakat szoktam belőle készíteni, mert félteném a használattól.) Az ékszereim, amiket én magam is naponta viselek, tartósak, nem kopnak, nem törnek, nem fogják össze a ruháimat. Igen, ez egy "műanyag agyag", amit gyúrni kell, de szerintem ettől még nem lesz gyurma. Elvégre a kenyértésztát is gyúrom, mégsem hívom "ehető süthető gyurmának", nem igaz?
A gyurmaékszerek Magyarországon eleinte szinte csak "gyerekes" motívumokkal kerültek forgalomba, kiskutyás/macikás gyurmafülbevaló, kiscicás/katicás/oroszlános gyurmagyűrű, kisbabás/sütis kulcstartó... Pedig ez az anyag sokkal többre hivatott, sokkal több lehetőség van benne, mint elsőre gondolnánk. Amíg ilyen kis cukiságokat láttam csak belőle, bevallom, nem keltette fel különösebben az érdeklődésemet (pedig nagyon szép munka, és aranyos is):
De aztán mikor először láttam egy ilyen képet, akkor elkezdett érdekelni a dolog:
Hirtelen elkezdtem másként nézni rá, elkezdett foglalkoztatni, hogy hogyan lehet ilyet csinálni, hogyan lehet alakítani, formázni. Hetekig minden éjjel "dolgoztam" álmomban, terveztem az ékszereket, azon agyaltam, hogyan lehetne megvalósítani belőle az álmaimat. Izgalmas, és roppant fárasztó időszak volt, de megérte. Minél többet tudtam meg róla, annál jobban szerettem, minél több dolgot próbáltam ki, annál inkább elfogott az érzés, hogy szinte bármire képes vagyok vele, és végre manifesztálódhatnak a bennem tomboló képek, végre amit "odabent" látok, "idekint" is meg tudom mutatni.
Most, ennyi tapasztalattal a hátam mögött határozottan állítom, hogy a polimer agyag nem játék. Sőt, szerintem nem is egyszerűen egy süthető gyurma. A polimer agyag - nekem legalábbis - az egyik legizgalmasabb anyag, amivel valaha alkotni próbáltam. Ha kedved támad kipróbálni, keress bátran! Tavasztól több workshopot is tartok a témában, ahol átadom a tapasztalataimat, és megmutatom, hogyan tudod magad is elkészíteni azt az ékszert, ami senki másnak nincs, amilyen csak neked lesz. Ha viszont nem vonz a kézműveskedés, csak az eredmény, akkor irány a termékválaszték oldal, számtalan színvariáció és ékszertípus vár rád!